A bonsai ápolása: a metszés, a drótozás, átültetés, és teleltetés

A legfontosabb dolog a bonsai neveléssel kapcsolatban a folyamatos ápolás, így a fa is egészségesen, és harmonikusan fejlődik, illetve a kert, a környezete is szebb lesz, ez volt és ez ma is a japán bonsai termesztők kritériuma. A fa egészséges fejlődésének nélkülözhetetlen feltétele a megfelelő talaj. Legyen szellős, jó vízáteresztő, ugyanakkor képes legyen bizonyos mennyiségű vizet megtartani öntözés után. A friss földbe való átültetés után pótolni kell a talajban a folyamatosan felhasznált tápanyagokat. A legtöbb bonsai növénynek megfelel a közömbös kémhatású talaj, egyes speciális igényűeknek azonban savanyú vagy bázikus kémhatású talaj szükséges. Tőzeg hozzáadásával állíthatjuk be a talaj kémhatását. Általában kétféle trágyát használunk a szerves és műtrágyát. Az utóbbi egyszerűbb, felhígítjuk és megöntözzük vele. A szerves trágyák előállíthatók fahamuból, repcemagpogácsából, csontlisztből, hallisztből, és ezek keverékéből. Por vagy paszta formájában keverjük a földbe.

De most már kaphatók 5-6, vagy 10-12 hónapos lebomlású műtrágyák, pl.: osmocote.

A metszés: Célja kettős: szellős, koronaforma kialakítása, összbenyomást zavaró ágak, hajtások eltávolítása. Mindig a bonsai fa csúcsától kiindulva és lefelé haladva végezzük a metszést, úgy hogy az oldalágakat szintén a csúcstól kezdjük a fa törzse felé haladjunk. A metszés optimális időpontja a tavasz, ekkor gyorsabban forradnak a sebek. Kis ágacskáknál ferde, felfelé néző metszlapot alakítsunk ki. A meredeken felfelé törő hajtások kiküszöbölése érdekében lehetőleg lefelé néző rügyig metsszük vissza. A rügyhöz képest 2-3 mm ráhagyással metsszünk. Vastagabb ágak eltávolításakor a sebhelyet erre alkalmas eszközzel faragjuk homorú alakúra.

A drótozás: Drótozás után a törzs vastagodását nem követi a rátekert szorítógyűrű nyúlása, így az edénynyalábok elszorulnak, a tápanyag és a hormonok szállítása torlódik, ennek hatására a korona gazdagon berakódik termőrügyekkel. A drótozást mindig alulról kezdjük. A drótot a törzs mellett ferdén szúrjuk be a talajba, és a fatörzsön spirál alakban tekerjük fel, sem túl szorosan, sem túl lazán. A törzs után a legalsó ág drótozása következik. Ezután az alulról számított második főágat, és így tovább. Ha az ág alakja közel ideális vagy metszéssel is javítható mellőzzük a drótozást. Elsősorban réz vagy alumíniumdrótot használjunk.

Az átültetés: Az átültetést a talajkimerülés teszi szükségessé, vagy ha a bonsai növény kinövi cserepét. Legkedvezőbb időszaka a tavasz. Miután késsel elválasztottuk a földlabdát az edény belső falától, metsszük meg kicsit a gyökereket. Két módszer az ideális: kis kerti kapirccsal óvatosan megtépdessük a gyökeret, vagy fél órai áztatás után erős vízsugárral kimossuk a földet a gyökerek közül és szikkadás után metszőollóval megkurtítjuk. Ezután a tálka alján lévő nagymérető lyukat fedjük be műanyaghálóval, és dróttal rögzítsük. Ezt követően egyujjnyi vízelvezető réteget, például zúzott követ terítsünk a tál aljára, majd erre 1-2 cm vastagságban bonsai földet. Állítsuk rá a megmetszett gyökerű bonsai-t, és töltsünk rá földet. Hegyes fapálcával tömjük a földmorzsákat a gyökerek közé. Ne töltsük tele teljesen az edényt, maradjon legalább 1-1,5 cm a felső peremig, és ujjunkkal finoman nyomogatva egyengessük a föld felszínét. Ezután apró lyukú öntözőkannával öntözzük meg, inkább többször kis adagokban. Fontos, hogy félárnyékban, erős széltől védett helyen tartsuk, amíg megerősödik a gyökérzet.

A teleltetés: Vannak télálló, mérsékelten fagyérzékenyek, és fagymentesen teleltetendő bonsai fák. A télállókat szélvédett, fedett helyen, fagyálló cserepekbe ültessük háztető cserépszerűen megdöntve egymáshoz, és hőszigetelő anyaggal töltsük ki a bonsai-ok közti rést, a mérsékeltek fagyérzékenyeket hasonlóképpen, csak a hőszigetelő réteg teljesen borítsa be a bonsai-okat. A fagymentesen teleltetendőeket vagy fűtött szobában, vagy fűtetlen helyiségben tároljuk. (5-12 °C-on)